Heinlein olvasónapló - 3. felvonás

Ezúttal rövid leszek. Korábban írtam, hogy félretettem pár Heinlein könyvet. Nos, nem vetem azóta sem őket elő ismét, és szerintem egy jó darabig nem fogom még elővenni.

Number of the Beast

Amint korábban írtam, rendkívül modoros és vontatott, és családregénybe illően kusza szociális hálóról szólóan indult. Azóta sem vettem erőt, hogy átrágjam magam rajta, és úgy érzem, hogy nem is fogom, főleg miután a következő könyvet sem bírtam elolvasni.

I will fear no evil

A főszereplő egy idős milliárdos egy anarchista káoszba fulladó Amerikában. Beteg, és csak gépek tartják életben, és úgy dönt, hogy kijátssza a halált. Elkezdődik a keresés egy alkalmas test iránt, amibe átültethetik az agyát, illetve az ügyvédek tudják a pénze feletti hatalmát megtartani.

Ismerteti a társadalom sajátosságait, beteg, kaotikus, hektikus működését, a közbiztonság hiányát. Ezután, illetve ennek kapcsán sikerül is donorhoz jutni. A átültetés után nagy titkolózás, és kiderül, hogy női testbe került az agya.

Mindez olyan szinten túlírva, és hosszasan leírva, hogy inkább abbahagytam, és elolvastam a Wikipedian.

Mindezzel együtt, miután elolvastam a cikket, nem vagyok meglepve. Heinlein egy hosszas, és súlyos betegség során írta, valamint a női elmével kapcsolatos hipotézisei ezután váltak még hangsúlyosabbá a műveiben, és általánosságban megváltozott műveinek hangvétele. Itt már levontam a következtetést, hogy legalább is most nem vagyok fogékony ezen műveire. Inkább a korábbi műveit fogom olvasni, azok hangvétele közelebb áll az ízlésemhez.

De akkor mit olvassak?

…merült fel a kérdés bennem. Nos, a skandináv krimikre nyergeltem át, és ezt nem bántam meg! Hamarosan Jo Nesbø műveiről írok rövid áttekintést.