Napközben eszembe jutott Kölcsey Ferenc Huszt című verse a ködbe vesző tanulmányaimból. Egy percre félre is tettem a munkát, és újraolvastam a verset:

Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Kölcsey Ferenc
Cseke, 1831. december 29.

Hazaérve olvastam, hogy ma van a Magyar Kultúra napja, melyet 1989 óta ünneplünk, annak emlékére, hogy a Himuszt ezen a napon tisztázta le Kölcsey 1823-ban, Csekén.

Kicsit eltűnődtem, hogy vannak-e véletlenek.